Hiszünk abban, hogy szolgálatunkkal hozzájárulhatunk a magyarlakta szórvány-területek könyv ellátásához. Hisszük, hogy az olvasott irodalom segít a magyar identitás megtartásában.

Bizonyosak vagyunk abban, hogy az általunk létrehozott mozgalom összeköti az embereket, és segíti a szórványban élő magyarok öntudatra ébredését, új baráti kapcsolatok kialakulását.

Fantasztikus, hogy mindezt egy jó csapattal tudjuk megvalósítani! Küldetésünk folyamatos, befejezést nem tervezünk!

Elvek

Trianon után máig sem tudtunk talpra állni. A felegyenesedéshez mind lélekben, mind pedig az anyagi világban megfelelően erősnek kell lennünk .
Emeljük hát fel a fejünket mi magyarok, hiszen mi sem vagyunk alábbvalók a többi népnél! Az öntudatra találás egyik módja a nemzeti kultúra magas szintű elsajátítása. A lélek építkezése a családban és az óvodában kezdődik majd az iskolában folytatódik. Örvendetes hát, hogy a határon
túli óvónők, tanítók mesekönyveket, mese DVD-ket, CD-ket kérnek, az ifjak és a felnőttek pedig szépirodalmat.

Továbbiak

A könyvszekrényünkben, a polcokon sok olyan könyv van, amit várhatóan 1-2 éven belül nem fogunk elolvasni (vagy újraolvasni). Hasznos lenne, ha oda-ajándékoznánk ezeket azoknak a magyaroknak, akik egy idegen nyelvi és kulturális tengerben élnek, és nehezebben jutnak magyar könyvhöz. Természetesen csak igényes, irodalmi értékű könyvet szabad küldenünk.

A határon túli magyarság létszáma rohamosan csökken, magyar nyelvi ismeretük sokszor vészesen hanyatlik. A vegyes házasságokban sokszor már románná, vagy szlovákká válik a gyermek, de az is előfordul, hogy- bár mindkét szülő magyar-, otthon mégis a többségi nyelven beszélnek a gyerekkel. Néhány hete elmondták az egyik partiumi városkában, hogy a magyarok aránya már csak mintegy 8%, kb. 900 fő. A kb. 200 könyv, amit most vittünk ajándékba, csepp a tengerben, de mégis hozzájárul a református egyház és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által támogatott kis magyar könyvtárindításához. Ugyanis e kisvárosban az utolsó magyar iskola 1967-ben megszűnt, a városi könyvtárban pedig nincs magyar állomány.

Hogyan is juttassuk el a magyar könyveket a határon túlra, hogyan lehet megszervezni a gyűjtést, és hogy lehet az igényeket felmérni?

A lebonyolításhoz az internet lehetőségei nyújtanak segítséget.

Létrehoztuk ezért a www.konyvetaszorvanyba.hu oldalt, melyet gyulai fiatalok kis csapata működtet. A honlapon egy űrlap kitöltésével megjeleníthetik igényeiket a határon túliak. Magyarországon pedig azok a vállalkozó szellemű magán személyek és intézmények, melyek a honlapon látják a kérés megjelenését, ha indítékot éreznek, összeszedik a könyveiket, felveszik a kintiekkel a kapcsolatot, és útnak indulnak. Magyarországon esetleg a különböző intézmények, önkormányzatok, egyházak is segítséget nyújthatnak e munkához.

A környező államokba került magyarok számára az egyházak és néhány magyar szervezet jelent szervezett erőt. Ezek felhívhatják a figyelmet erre a lehetőségre.

Természetesen más módszerek is elképzelhetőek, akár egyszerűbbek, vagy könnyebben kivitelezhetőek: ha például családi vagy baráti kirándulásra megyünk kocsival a Kárpát-medence valamely szép vidékére, vihetünk magunkkal esetleg előzetes megbeszélés nélkül is 1-2 doboz könyvet. Ha megállunk a szórvány terület egy-egy kis községének templománál, a parókiánál, és ott magyar a lelkész, valószínűleg ott hagyhatjuk a könyveket.

Van, aki jobban szereti a gondos előkészítést, és kirándulás esetén is előre megpróbálja felderíteni az érintett terület parókiáit az egyházi szervezeteken keresztül (előnyös lehet a magyarországi saját parókiánk segítségét kérni).

Könyveim átvizsgálása közben némi tapasztalatra tettem szert, néhány szempontot máris leírok. Nagyon fontos, hogy gyermek, ifjúsági és meséskönyvet is vigyünk, amennyit csak tudunk! A gyermek a legérzékenyebb, legfontosabb korban találkozhat a szép képes könyvekkel. A szülő már 3-6 éves korban felolvashat magyar meséket (később pedig ifjúsági könyveket!). A kisiskolás aztán pontosan akkor folytathatja majd a magyar nyelvű olvasást, amikor az idegen nyelvű iskolába bekerül. Szerencsés esetben így anyanyelvén, magyarul ismerkedik meg a szellem világával, vagy „tanulja újra” felmenői nyelvét. Sok minden dől el ezekben az években!

Amikor nézegetjük a könyveinket, nehéz a döntés, nehéz a könyveinktől megválni. Azonban föl kell tenni magunknak a kérdést, hogy arra a bizonyos könyvre biztosan szükségem lesz-e még? Vajon a gyermekem, unokám, barátaim számára lényeges lesz-e az, hogy azt a bizonyos könyvet a családi kis könyvtárból kaphassa kézbe? Ha úgy érezzük, hogy igen, akkor tartsuk meg azt a könyvet! Ha mégsem, irány Dél-Erdély, a Felvidék, Délvidék. Sok helyen csak 4-5 vagy 40-50 magyar él, vagy pedig egyetlen kérelmező család. Mindenki számít!

Az adományozás, kiszállítás, kapcsolat keresés nem „központilag irányított” lesz. A „Könyvet a szórványba!” mozgalom alapja az egyén!

Jó lenne, ha a könyvszállítás nem csak egy kampányt jelentene, hanem folyamatos gyakorlatot.

Gyula, 2017. március 13.

Dr. Pocsay Gábor  presbiter,
nyugdíjas orvos