Célok

Célunk: a „Könyvet a szórványba!” mozgalom segítségével szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a szórványban élő magyar családok megtarthassák anyanyelvüket. Ezért mesekönyveket, ifjúsági és más érdekes, értékes műveket juttatunk ki közvetlen és közvetett módszerekkel az érintett családokhoz az igénylők kéréseinek megfelelően.

Tanulni legjobban az anyanyelvünkön tudunk. Személyiségünk, önbizalmunk akkor áll biztos lábakon, ha a kisgyermekként tanult nyelv, majd később pedig a saját kultúra elsajátítása zavartalan. A beszélt nyelv mellett Gutenberg óta a könyv, az írott (nyomtatott) szó, az olvasás is nagy jelentőségűvé vált az anyanyelv magas szintű megőrzésében. Ebben a digitális és képi eszközök, formák is nagy szerepet kaptak az elmúlt évtizedekben.

A magyar szórvány helyzete

A határokon kívül rekedt magyarok jelentős része szórványban él. Fenyegeti őket az anyanyelv elvesztése és a beolvadás. Igaz ez szinte az egész Dél-Erdélyre, Máramaros, a
Partium, az Erdélyi Szigethegység, Arad és Temes megyék vidékeire, a Csángóföldre,
csaknem a teljes Kárpátaljára, a Felvidék nagyobbik, északi sávjára, Dél-Bácska, Szerémség, Horvátország, Szlovénia szórványban élő magyar lakosságára és még sok más vidékre. Az Őrvidék egészen más hangsúllyal szintén ide tartozik: az ottani magyarok az asszimilálódásnak már igen előrehaladott stádiumában vannak, de még itt is sokat lehet tenni. 

A Kárpátokon kívül élő magyar etnikai csoportok, családok (például a Csángóföldön, Ó-Románia nagyvárosaiban) és sok más helyen is súlyos nyelvi helyzetben vannak. A kisebb- nagyobb magyar szigetek lakosságának meséskönyv és egyéb könyv ellátása az anyaország szép és nehéz feladata lenne. Mivel ez azonban szinte lehetetlen feladat, úgy vélem, a magánkezdeményezéseknek és az egyéni cselekvésnek is helye van.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének honlapja szerint jelenleg kb. 240 000 római katolikus él Moldvában. Becslések szerint kb. negyedük ért és beszél valamilyen szinten magyarul. A gyerekek közül sajnos csak néhány százalék (!), bár településenként nagy különbségek vannak. Úgy véljük, nem mindegy, hogy ennek a néhány ezer gyermeknek jut-e elég mese- és ifjúsági könyv? Milyen örvendetes, hogy sok más anyaországi és székelyföldi erőfeszítés mellett van 50 önfeláldozó tanár, aki fakultatív magyar nyelvi oktatást folytat Csángóföldön!

De mit is értünk tulajdonképpen „szórvány” alatt?

Ami az anyanyelv veszélyeztetettségét illeti, nyilvánvaló, hogy nemcsak földrajzi fogalomról van szó. Talán helyesebb lenne nyelvi és kulturális értelemben „szórvány helyzetről” beszélni. Ez jelölhetné azt az állapotot, melynek következtében a gyermek, majd pedig a felnőtt elveszítheti anyanyelvét, kultúráját és átveheti a többségét. Ilyen helyzet nemcsak az etnikai arány döntő megroppanása esetén következhet be, hanem például a vegyes házasságokban is, ahol otthon már csak a többségi nyelvet beszélik. De még az is előfordul mint azt több példa mutatja, hogy sok magyar szülő az államnyelvű iskolába íratja be gyermekét, hogy „jobban boldoguljon”. Sokszor pedig lenne a településen elég magyar iskola! 

Ez is hozzájárulhat a kulturális, nyelvi felmorzsolódáshoz. Ilyenkor azt vehetjük észre a megszólalón, hogy már nem olyan tökéletes a nyelvhasználata, vagy már nem tud helyesen írni. Fáj ezt észlelni. Úgy érezzük ilyenkor, hogy az egyén valamit elveszített.

A helyzet illusztrálására számtalan példát lehetne bemutatni, de most csak egy-két személyes élményemről számolok be. Például egy Gyulához közeli partiumi kisvárosban, a Fehér-Körös mellett ott jártunkkor elmondták, hogy a mintegy 1100 magyar lakos számára (az összlakosság kb. 10%-a) a városi könyvtárban nem volt magyar nyelvű könyv. Később az egyházak, az EMKE és a mi szerény segítségünkkel létrejött egy kis magyar könyvtár. A magyar általános iskola pedig évtizedekkel korábban megszűnt (csak fakultatív magyar oktatás van). A magyar óvoda rövid próbálkozás után szintén abbahagyta működését.

Elgondolkoztató egy másik, szomszédos község helyzete is. A lakosság 30%-a magyar, de ma már a község összes tanulóinak csak 6%-a tanul magyar tannyelvű iskolában, pedig vannak magyar iskolák!

Diaszpóra

Azt mondják, hogy a távoli országokban mintegy 2,5 millió magyar származású személy él, akiknek egy része már nem beszél magyarul! Magyarország velük is próbál kapcsolatokat építeni. Ezen a honlapon, a „Hungarian culture” rovaton keresztül mi is egy szerény angol nyelvű próbálkozással élünk, példákon keresztül biztatjuk a magyar kultúra iránt érdeklődőket, hogy használják az internet lehetőségeit, tudjanak meg többet őseik szülőföldjéről!

Célok és megoldások

2017-ben személyes tapasztalatok alapján néhány gyulai értelmiségivel egy honlapot hoztunk létre „Könyvet a szórványba!” címmel (www.konyvetaszorvanyba.hu ).

Úgy gondoljuk, a mesés-, ifjúsági és más kitűnő, érdekes könyvek sokat segíthetnek a szórványban élő családoknak az anyanyelv megtartásában (ld. könyv ajánlásunkat az “Ajánló” c. rovatban). Mozgalmunk azt a célt tűzte maga elé, hogy érdekes és értékes könyveket juttasson ki a szórványba, magukhoz a családokhoz. A facebook a maga módján szintén ezt a programot igyekszik népszerűsíteni: www.facebook.com/konyvetaszorvanyba.

Magam már 45 éve járom a családommal és a barátaimmal, kollégáimmal a Kárpát medence tájait. A határon kívül rekedt magyarok szomorú helyzete indított végül arra, hogy ezzel a kezdeményezéssel éljünk. Nekünk anyaországiaknak egyénenként és intézményesen is tennünk kell valamit (többet, mint eddig)!

Magyarországon önálló kis központokat hoztunk létre válogatott könyvek összegyűjtésére és azok kijuttatására az utódállamokba, a szórvány területeken élő családokhoz (főleg mesés- és ifjúsági könyveket). A tényleges munkát ezek az önállóan működő kis központjaink végzik. Jelenleg Budapesten 8 centrumunk van, vidéken pedig 12 központ működik (ld. az e-mail címeket a „Központjaink” rovatban). A centrumok száma folyamatosan nő. Ezek a központok leginkább középiskolákban szerveződtek, mivel a magyarországi középiskolák közül sok részt vett a „Határtalanul” című utaztatási és ismeret bővítő programban. Ennek során a diákok és a szülők motivációt szerezhettek a külhoni magyarok helyzetével, sorsával kapcsolatban.

A kinti szereplők esetében hasonlóképpen ajánlott az öntevékenység: lehet egyénileg is könyveket igényelni, de össze is gyűjthetik az igényeket, akár megkereshetik azokat is, akik Magyarországra utaznak a központokba a könyvekért. Ha valaki a határon túlról könyveket kér, írjon valamelyik központunknak (amelyik városba van már kapcsolata, vagy ahova utazik ő vagy egy ismerőse a közeljövőben /pl. Budapestre/). Ebben segítenek az e-mail címek a (ld. KÖZPONTJAINK). Egy másik lehetőség a Könyvigénylő kitöltése. Ez után  egy kattintással elküldheti a kérést nekünk. Ha valaki nem boldogul, írhat központi címünkre is  is (konyvetaszorvanyba@gmail.com)

Közvetlenül, lakcímre szállítva vagy közvetett módszerekkel, a kinti lelkészek, papok, tanárok, iskolák, bentlakások (kollégiumok) segítségével történik az eljuttatás. Magát a szállítást vagy a kinti igénylők végzik, vagy a magyarországi kiutazók, az iskolákból a szülők, turisták. Hiszen a beérkező igényeket folyamatosan figyeljük, és a településeket megjelenítjük a honlap „Könyvek” rovatában az „Itt igényelnek könyvet” bekezdésben. Így a Magyarországról kiutazó vállalkozó szellemű turista vihet magával könyveket a központjainkból vagy más forrásokból.

Hisszük...

Hiszünk abban, hogy az olvasás sokat segíthet az anyanyelv és a magyar identitás megőrzésében! A nagy kérdés természetesen az, hogy mit lehet tenni? Vajon az anyanyelv megőrzéséhez a családon, iskolán és a környezeten túlmenően a könyvek is képesek-e valamit hozzátenni a nyelvi és kulturális színvonalhoz? Vajon a mai világban egyáltalán olvas-e még valaki, kérdezte egy partiumi tanár? Mindazonáltal megjegyzendő, hogy abszolút számban lehet, hogy ma sem olvasnak kevesebben, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt, azonban új jelenség tűnt fel: a digitális és képi eszközök óriási mennyisége. Ezzel együtt kell élni, sőt az anyanyelv és a műveltség lehetőségeit is látnunk kell bennük.

Vajon tényleg olyan lényeges az élet első néhány éve? Az, hogy egy magyar gyermek a határon túl is magyar meséskönyvön, gyermekdalokon nőjön fel, hogy ezt hallja a családban, óvodában, később pedig az iskolában? Bárkinek feltettem ezt a kérdést, mindenki fontosnak tartotta az indulást, a gyermekkort. De hogyan lehet segíteni a határokon túli tanároknak, lelkészeknek, értelmiségieknek? Erre tesz kísérletet mozgalmunk az internet, a honlap, a személyes megkeresés és a nyilvánosság segítségével .

Dr. Pocsay Gábor és neje, dr. Szüle Olga rendszeresen visznek könyveket a szórványba 

Hiszen a szórványban sok helyen nincs magyar óvoda, általános iskola. Egyes területeken (például Arad és Temes megyében) igen nagy távolságra van a legközelebbi magyar gimnázium. Ezekkel a tényekkel számolnunk kell! Örvendetes hát, hogy a határon túli óvónők, tanítók, tanárok, lelkészek mondókás-, ének- és meséskönyveket kérnek, a nagyobb gyermekeknek és felnőtteknek pedig az életkornak és az érdeklődési körnek megfelelő könyveket. Ezek összegyűjtése (máskor ezek megvásárlása), majd pedig  ezek kiadása magyarországi és külhoni kiszállítóknak igen jelentős feladat! Ennek szervezését és gyakorlati kivitelezését végzik a központjaink (a jelenleg működő központok e-mail címét ld.  a honlap „Központjaink” rovatában).

Az egyházak, egyházközségek, lelkészek, papok és a hívek szerepe szintén fontos lehet a könyvek terjesztésében.  A későbbiekben pedig azt szeretnénk, ha más független privát körben is szerveződnének  centrumok. Ebben szükség esetén segíteni fog mozgalmunk. Bárki, aki elhívatottságot érez, részt vehet ebben a munkában!

Dr.  Pocsay Gábor
a „Könyvet a szórványba!” mozgalom  alapítója                

Gyula, 2022. január 11.