Kedves Barátaim! Az elmúlt évek alatt a magyar anyanyelv és a szórványban élő kicsiny magyar közösségek nyelvi és kulturális nehézségeit látva sok kitűnő baráttal találkoztam az internet segítségével. Nekik írom most ezt a tájékoztatót. Olyanoknak, akik talán tudnak segíteni ebben a nehéz helyzetben. Szerencsére sok kitűnő szellemi nagyság van, akik példát mutatnak nekünk! Nekem régóta kedves íróm Benedek Elek, akinek a kis cikk végén lelkesítésként röviden vázolom a vázlatos élettörténetét.
Előzmények: a nyelvromlás, sőt a magyar anyanyelv elvesztése különösen a szórványban fenyeget. Ott, ahol nagyon kicsiny közösségek élnek, ahol csak néhány száz vagy egy-két ezer magyar él, és így a közösség megtartó ereje csekély. Ilyen helyen sokszor nincs magyar óvoda, iskola, nincs magyar könyvtár, nincs gyermekkönyvtár. Dél-Erdélyben református lelkészek panaszkodtak arról, hogy a konfirmációs előkészítések során előfordult olyan eset, hogy 16 szóból 13-at románul kellett megmagyarázni a fiataloknak. Nyugat-Szlavóniában több magyar iskolában tanulnak ugyan magyarul a gyermekek, de a tanárok szerint nincs közülük egy sem, aki megértene egy magyar mesét!
Egy filológus professzor sok éve dolgozott már Zágrábban. Ott élt a családja is. Amikor karácsonyra megvette az unokájának a János Vitézt, szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a gyermek nem érti Petőfi verssorait! Ezek a példák a magyar nyelv elporladását mutatják a szórványban!
A horvátországi pedagógus szövetség tagjai felhívták a figyelmet a szülők felelősségére. Nyilvánvaló, hogy a családban magyarul (is) kell beszélni a gyermekkel. Még a vegyes házasságokban is! Előnyös, ha van magyar óvoda, iskola, de ezen túlmenően az egyháznál és a magyar egyesületekben is szerencsés, ha magyarul beszélnek. A helyi Baba-mama körökben, a Ringató csoportokban jó, ha gyakorolják az anyanyelvet (ha nincs ilyen, létre kell hozni)! A szülők számára fontos, hogy az úgynevezett „értékes időt” megkapja a gyermek! Ilyenkor helye van a meseolvasásnak, óvodás- és népdal éneklésnek, a közösségben pedig a gyermekek közös játékainak. Hasonló szerepe lehet a művészeteknek, a komoly zenének, érdekes múzeumok látogatásának.
Megfigyeléseink szerint a többségi, állami nyelv vonzása elsöprő erejű! Természetesen az állam nyelvét jól kell tudni, de fontos, hogy a magyar se maradjon el! Sőt a mai világban egy idegen nyelv is lényeges: ez legtöbbször az angol szokott lenni. Sajnos megállapítható, hogy ilyen szórvány területeken, az állami nyelv túlnyomó többsége mellett csökkenhet a magyar nyelv és a magyar kultúra presztizse. Egyébként is megfigyelhető, hogy összességében lényegesen hanyatlott a kultúra, a műveltség tekintélye. Szemben az elektronikus eszközök villódzó képi világával!
8 éve Gyulán a Református Egyházközségben egy mozgalmat indítottunk Könyvet a szórványba! névvel. A honlap: www.konyvetaszorvanyba.hu Sőt facebook oldalt is létesítettünk: www.facebook.com/konyvetaszorvanyba Címünk: konyvetaszorvanyba@gmail.com A honlapon láthatók a Központjaink (az elérhetőségek). Magyarországon 40 központunk van, az utódállamokban pedig 38. Érdemes rendszeresen megnézni a Hírek címszót is: itt új információkat olvashatunk.
Nekünk magyarországi magyaroknak egyéni feladatunk az, hogy mesés és óvodás könyveket juttassunk el ezekbe a kis magyar közösségekbe a szórvány területekre. Emellett az internet segítségét is igénybe vesszük: https://www.youtube.com/@K%C3%B6nyvetasz%C3%B3rv%C3%A1nyba
A Pécsi Tudományegyetemen az Óvónői Szak sok segítséget nyújtott a példa szerű mese felolvasásokkal. Hasonlóan kiváló a csukas meseradio, vagy sokat segített a csángókat támogató rádióműsor:
https://www.youtube.com/watch?v=HuFvrlJfAI4&t=263s
Vagy ilyen, a Felvidéknek szóló műsor is (interjú): https://mariaradio.sk/pocsay-gabor/ Nemcsak az iskolák, egyházak, egyesületek feladata a mesekönyvek gyűjtése és előzetes telefonok után a kiszállítása: az anyanyelv túl komoly dolog ahhoz, hogy egyedül intézményekre lehetne bízni ezt a feladatot, a magán személyek felelőssége óriási! Minden hazautazó és turista érezze feladatának, hogy vigyen meséskönyvet (a kinti központoknak előzetes telefon után)! Ez a kötelezettség mindenkire vonatkozik!
Trianon után több százezer család menekült az elcsatolt területekről Magyarországra! A budapesti utcanevek és az ország számos kapcsolata tükrözi a nemzet összetartozását.
Benedek Elek
Aki Kisbaconban járt már a Benedek Elek házában (a Mari lakban), az életre szóló benyomást szerezhetett. Benedek Elek élete példa: jellemezte a tehetség, a kitartó munka, és gyermekek szeretete. Már a XIX. század végén Budapesten is nagyon elismert meseíró és közéli személy volt. Hasonlóan, mint a világ más tekintélyes mese gyűjtői és szerzői (Andersen, a Grimm testvérek). A 6 szobás házát, a nagy kertet az írói jövedelméből vásárolta. Rendkívül népszerű mesekönyveket írt, ezek mind a mai napig a legolvasottabbak. Ezt az anyagi biztonságot hagyta ott Budapesten Trianon után, vállalva a kisebbségi létet: egy valódi szellemi világot teremtett a Székelyföldön. Hasonlóan a többi nagy hazatérőhöz: Kós Károlyhoz, Kuncz Aladárhoz, Bánffy Miklóshoz.
A 6 gyermekét ezután Kisbaconban nevelte. Legnagyobb tette a Cimbora című gyermekújság és a történelmi témájú, valamint a sok mesés könyv kiadása volt. A Cimborát 1922-ben indította, némileg a hiányzó magyar iskolarendszer pótlására is. A gyermeklap szerkesztését, az „Elek nagyapó üzeneteit” haláláig, 1929-ig töretlenül folytatta.
A gyermekeknek személyesen válaszolt a levelekre: előfordult, hogy hetente 100-120 levelet írt és vitt el a kisbaconi postára! Ugyanis a kiadó Szatmárban volt (ma: Szatmárnémeti)!
Az írói gárda igen rangos volt: Áprily Lajos, Berde Mária, Dsida Jenő, Ignácz Rózsa, Karácsony Benő, Kacsó Sándor, Kós Károly, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Nyírő József, Tamási Áron, Tompa László.
Ezek a lelkesítő példák útjelzők: Kisbaconban életre szóló útmutatót kaphatunk, kereshetjük a saját feladatunkat napjainkban.
Pocsay Gábor, a mozgalom alapítója
Gyula, 2025. július 19.