Magyarországon továbbra is a fő feladatunk a mesés és ifjúsági könyvek gyűjtése. Az elmúlt évben is többször előfordult, hogy nehezen tudtunk az igényeknek megfelelni. Így például, amikor Szabadkára többszáz (!) mesekönyvet és ifjúsági művet kellett az országban összeszednünk, igen nehezen tudtuk a kéréseket teljesíteni! Hasonlóképpen, amikor a komáromi (felvidéki) Mária Rádió által meghirdetett rajzverseny díjait szedtük össze, akkor is sok ügyességre volt szükségünk. Többszáz versenyző volt (óvodás kortól 18 éves korig), 67 díjat adtak ki, részben a mi segítségünkkel.
Indul az év, gyűjteni kell! Legalább 100-150 mesés és ifjúsági könyvet kell átmenetileg raktáron tartanunk (míg el nem szállítják)! Nem könnyű ennyi igazán jó könyvet összeszedni!Gyűjtenünk kell a családoktól az iskolában, a városban (városrészben), az egyházközségekben. Jó gyűjtési lehetőség, hogy a könyvtárak minden év elején kirakják a periodikumokat (mivel kevés a helyük), ezeket sokszor ingyen odaadják a határon túli nemes célokra. A felnőtt családtagok sok gyakorlatias téma iránt érdeklődnek: lakáskultúra, szakácskodás, kertészet, gyermeknevelés stb. Végül is, bár mindannyiunk szeme fényét a kicsinyek jelentik, de mégiscsak van felnőtt is a családokban. A könyveket többször is átválogatja az ember. Egész más az érdeklődő magánszemély és más szempontú a kis létesülő falusi könyvtár: ezen utóbbiba előzetes megbeszélés után akár Jókai vagy Jules Verne könyvei iránt is adódhat olvasó kedv. Tehát ne vegyünk át látatlanban könyveket (ld. a honlapon az Ajánló könyves részét)!
A szállításban kevesebbet tudunk a kintieknek segíteni: egy-egy iskolai vagy családi kirándulás nyújthat lehetőséget. Az egyházi kapcsolatokat, hivatalos vagy társasági utakat szintén meg kell ragadni, legtöbbször elfér a kocsiban 1-2 doboz meséskönyv!
Fontos, hogy az iskolák és egyházközségek kapcsolatait szintén jól használjuk! Sokszor adódnak, létrejönnek iskolai, egyházi avagy más szakmai (!) szervezeti, egyesületi ismeretségek, ezekre szintén lehet majd építeni. Kérem, ha ilyenről tudnak, írják meg nekem, én felveszem a kapcsolatot a kinti intézmények vezetőivel, ha szükséges. Címünk: konyvetaszorvanyba@gmail.com.
Egyébként szívesen leközlünk élménybeszámolókat és tapasztalatokat is a híradóinkban és a facebookon (www.facebook..com/konyvetaszorvanyba ). Tavaly két esetben jól működött a szállítás, erről később beszámolunk (Komáromba és Szabadkára vittek sok könyvet). Különösen a hajdúböszörményiek voltak találékonyak, még a politikusokat és a határőrség egyik vezetőjét is sikeresen kérték fel a meséskönyvet továbbítására.
A határon túli központjainknak a napokban írtam biztató sorokat.Leírtam, hogy a honlapon is olvashatnak sok hasznos javaslatot: www.konyvetaszorvanyba.hu). Így például: előre el kell kezdeni a telefonálgatást! Valószínűleg több központot is fel kell majd hívnia az utazónak, aki szállít, mire alkalmas könyvállományt, helyet, időt, készséges személyt talál. Mindez némi „fáradozást” jelent. Bizony „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés…” Mt 9:35
A magyarországi központok munkatársai is kezdők, nagy türelem, empátia, együttérzés szükséges a kommunikációban! Sokszor ötször is kell telefonálni, mire sikerül! Fontos szempont, hogy a tanárok inkább délután érhetők el (máskor ebédidőben!) stb. A vonalas számok főleg 16 óráig tudják „elcsípni” a szegény tanárt.
A feladatunk sokrétű, de nem futamodhatunk meg! Az anyanyelv ügye kardinális jelentőségű a szórványban: egy gyermek, egy család vagy elveszíti a magyar nyelvet, vagy nem.
Munkálkodásunk valóban sokrétű és nagy kitartást igényel. Az anyanyelv megtartása a szórványban a legnehezebb és egyben a legszebb feladat. A nagy példák előttünk vannak: Benedek elek, Kós Károly és Kallós Zoltán. Jézus tanítványai közül több halász volt, ezért a példázatával az ő életükből vette a hasonlatot: „…én emberek halászává teszlek benneteket!” Mt 4,19
Fontos, hogy tessenek megírni a határon túli iskolákkal, intézményekkel, gyülekezetekkel korábban kialakult kapcsolatokat! Ugyanis mi majd megkeressük az intézményeket, hogy a „hálót” mi is segítsünk kötözgetni.
Szívélyes üdvözlettel:
Dr. Pocsay Gábor